Mind a közlekedés rendszerének, mind a mindennapi életnek egy kiemelt helyszíne az iskolák környezete. A közlekedők jelentős része találkozik ezekkel a helyszínekkel, illetve minden gyerek az iskolábajárás során találkozik a legtöbbet a közlekedés kihívásaival, itt alakul bennük a legerősebben a közterületekről, közlekedésről alkotott képük, szokásaik. Ezért rendkívül fontos, hogy az iskolába vezető útvonalakon, illetve az iskolák környezetében biztonságosan lehessen közlekedni, a gyerekek számára akár egyedül is bejárhatók legyenek. Meggyőződésünk, hogy a gyerekek számára itt kell megmutatnunk, hogy a közlekedésben számos lehetőség van, nem csak az autó lehet az egyetlen válasz, illetve itt kell pozitív mintát mutatni az együttműködésről, az egymásra történő figyelésről.

Ezért évek óta folytatunk egy kutatást az iskolába járási szokásokról, amelynek tapasztalatait felhasználva segítünk önkormányzatoknak, iskoláknak úgy kialakítani az iskolakörnyezetet, hogy az minél inkább megfeleljen a gyerekek igényeinek, az egészséges környezet kívánalmainak. Az alábbiakban részletesebben bemutatjuk, hogy milyen elvek mentén vizsgáljuk az iskolai mobilitást, és milyen szolgáltatásokat tudunk ehhez kapcsolódva nyújtani.

Az iskolai mobilitási lehetőségek fejlesztése

Az iskolai mobilitás célzott kutatásának, a közvetlen iskolakörnyezet gyermek- és családbarát ki­ala­kí­tá­sá­nak nincs kiforrott gyakorlata Magyarországon. Ez a megközelítés mindenkinek: az iskolának, a szülőknek, az önkormányzatoknak, a közlekedési szolgáltatóknak, az útkezelőknek és a tervezőknek is új. E tervezési szemlélet központjában a klasszikus közlekedéstervezés, forgalomszervezés eszköztárát kiegészítő módszerekkel az iskola környezetében lévő közterületek biztonságos, méltányos használatának lehetővé tétele, végső soron a közlekedési kultúra átformálása áll.

Az iskola tanulóival kapcsolatos célok:

  1. Önálló iskolába járás lehetőségének biztosítása: minél fiatalabb kortól minél több gyerek egye­dül, vagy társaival (testvéreivel, szomszédaival, osztálytársaival) önállóan, vagy gyerekek egy na­gyobb csoportja egy-két felnőtt kíséretében el tudjon jutni iskolába.
  2. Közös, kölcsönös biztonság: Az önálló iskolába járás lehetőségének biztosítása úgy, hogy az a gyerekek számára biztonságos, egészséges, szüleik számára pedig meg­nyug­tató legyen.
  3. Fizikai, egészségi állapot javítása: a szabadban töltött, mozgással (gyaloglás, séta, rollerezés, bi­ciklizés) induló reggel után a tanulók iskolai teljesítménye javuljon és általában a gyerekek sze­ressék meg a mozgást, életmódjukban legyen mindennapos a mozgás.
  4. Egészségi állapot javítása: a kevesebb, iskola előtt közlekedő autó miatt javuló lokális le­ve­gő­mi­nőség miatt a gyerekek kevesebb káros anyagot lélegezzenek be.
  5. Lelki-szellemi egészség javítása: a tanulók ismerjék meg az iskolát körülvevő „világot”, ér­zé­kel­jék a városi teret és tájat. A közlekedéshez kötődő mintáikat és mintakövetésüket, azaz köz­le­ke­dési kultúrájuk kialakulását ez irányú tapasztalataik is formálják.

Az iskola környezetében közlekedő felnőttekkel kapcsolatos célok:

  1. Méltányos települési térhasználat elvének figyelembevétele.
  2. Közlekedési kultúra, berögződések formálása: annak elfogadtatása, hogy különös figyelem for­dí­tandó az önállóan közlekedő gyerekekre, mint legvédtelenebb úthasználókra.
  3. Egyéni érdekek és igények mellett a közös(ségi) érdekek keresése, azok kölcsönös elismerése, szük­ség szerint az autózás kényelméből való kisebb engedés a legvédtelenebbek érdekében.

Az iskola környéki közterületek kialakítására hatással levő intézményekkel kapcsolatos célok:

  1. Közösségi közlekedési szolgáltatók figyelmének ráirányítása a gyermekbarát, biztonságos meg­bo­csátó környezet kialakítására (peronok, vasúti átjárók).
  2. Közútkezelők figyelmének ráirányítása a gyermekbarát, biztonságos megbocsátó környezet ki­ala­kítására (utak, utcák, járdák, forgalmi rend).
  3. A helyi önkormányzattal való együttműködés kialakítása, a tapasztalatok megosztása abban a re­ményben, hogy azok a település többi iskolájánál is hasznosak lehetnek.

Az iskolai mobilitási tanulmány (IMT) célja annak feltárása, hogy milyen feltételek biztosítása szükséges ahhoz, hogy az iskola ta­nulói (és szüleik) többet mozogjanak, aktív közlekedési módokat válasszanak. Ehhez az alábbi logikai fo­lyamaton haladunk végig:

  • Mi az oka annak, ha kevesebben járnak aktív módokkal, mint amit szeretnénk?
  • Alátámasztható-e ez adatokkal? Mi a gyerekek és a szülők tapasztalata, igénye?
  • Hogyan hat a közlekedési szokásokra az iskola környezetének forgalmi rendje, kialakítása?
  • Milyen nem mérnöki módszerekkel ösztönözhető a módváltás?
  • Milyen mérnöki módszerekkel ösztönözhető a módváltás?
  • Hogyan érhető el, hogy az érintettek támogassák az egyes intézkedéseket?

Módszertanunk logikai menetét foglalja össze az alábbi ábra:

Iskolai mobilitási tanulmány

A tényleges mérnöki tervezést előkészítő, megalapozó Iskolai mobilitási tanulmány (IMT) az alábbi fő részekből áll:

Helyzetfeltárás, helyzetértékelés:

  1. Iskolai közlekedési szokások kézfeltartásos felmérése (diákok)
  2. Szülői felmérés
  3. Egyeztetési kör: iskola vezetése, pedagógusok, önkormányzat, útkezelő, közösségi közlekedési szolgáltatók, lakók, civil szervezetek
  4. Iskola megközelítésének jellemző útvonalai
  5. Forgalomfelvételek
  6. Baleseti adatok gyűjtése és elemzése
  7. Közösségi közlekedési menetrendek
  8. Parkolás
  9. Légszennyezettség mérése

Értékválasztás:

  1. A diákok esetében: „mit igényel”?
  2. Az összes (felnőtt, döntéshozó) szereplő esetében: „mit igényel”?
  3. Az összes (felnőtt, döntéshozó) szereplő esetében: „mit kínál”?

Személyre szabott cselekvési terv:

  1. A konkrét iskola kapcsán lehetséges „szoft” beavatkozások (építéssel nem járó, nem műszaki eszközök)
  2. Az iskola környezetében javasolt forgalomszervezési beavatkozások
  3. Az iskola környezetében javasolt forgalomtechnikai és kiskorrekciós beavatkozások
  4. Az iskola környezetében javasolt útépítési beavatkozások
  5. Változáskövetési javaslat

Mérnöki szolgáltatások:

  1. Fejlesztési javaslatok, tervezési diszpozíciók kidolgozása;
  2. Forgalomtechnikai tervezés;
  3. Kiskorrekciók tervezése (kisköltségű, engedély nélkül elvégezhető beavatkozások előkészítése);
  4. Úttervezés;
  5. Nyomonkövetés: forgalmi monitoring, gyalogos és kerékpárszámlálás, fejlesztett helyszínek működésének követése.

További részletek:

XXVII. Nemzetközi Építéstudományi Konferencia, 2023 – „Legjobb út az iskolába”–iskolai mobilitási szokások vizsgálata

Már több, mint 10 000 gyermek iskolába járási szokásait felmértük!