Tanévkezdéskor minden szülő átgondolja gyermeke iskolába való eljutását, utazását. Kutatásunkban megpróbáltunk többet megtudni az iskolába járással kapcsolatos közlekedési szokásokról és igényekről. Mindenki egyénileg, számos tényezőt figyelembe véve dönti el, hogyan indul el vagy indítja el gyermekét az iskolába. Ezt a döntést jelentősen befolyásolja az iskola környéki közterületek kialakítása, az ott lévő közterületi funkciók vagy azok hiánya, a különböző igények, szempontok pedig nem szolgálhatók ki egyszerre. Hogyan és mi alapján tesszük ezt ma, és milyen megoldási lehetőségek jönnek még szóba?

2025. szeptember 23., Bereczky Ákos, mikromobilitási szakértő, Értékterv Kft.

Ha manapság egy tanítási napon be- vagy kicsengetéskor kimegyünk egy-egy iskola elé, sok helyen jó eséllyel nagy autóforgalmat, torlódást fogunk tapasztalni. Olyan benyomást kelthet a látvány, mintha minden diákot autóval hoznának. Ha felmerül az iskola körüli utcák, közterületek kialakításának kérdése, nagy valószínűséggel az illetékes önkormányzat, útkezelő vagy akár az iskola vezetése is valami hasonló érzetből indul ki. Gyakran az a fejlesztések iránya, hogy ezt az autós iskolába érkezést megkönnyítsék: új sávokkal, új parkolóhelyekkel, kiss&go kiszállási ponttal. Ennek a folyamatos – közgazdasági hasonlattal – kínálatnövelésnek az eredménye, következménye a kereslet, vagyis az autóforgalom további növekedése.

A szülő pedig könnyen és jogosan juthat arra a gondolatra, hogy mivel az iskola környéke a nagy autóforgalom miatt nem biztonságos gyalog és közösségi közlekedéssel és főleg nem az kerékpárral, ezért végül ő maga is inkább autóval viszi gyermekét, akkor is, ha lenne más választási lehetősége – nem mellesleg tovább növelve az iskola előtti autóforgalmat.

Esettanulmány: a képen látható iskola diákjainak 35%-a mondta azt (2023 őszén), hogy egy átlagos napon autóval érkezik az iskolába. A többieknek egy keskeny járda marad. Az utcában a megengedett sebesség 50 km/h, zebra nincs, az iskola egyik bejárata előtt hiányzik a jogszabályban előírt korlát. Az autók menetiránya szerinti bal oldalon tábla tiltja a megállást, amelyet nem tartat be a kezelő. Kép: Bereczky Ákos

Ebben a ma jellemző állapotban a mérleg egyik serpenyőjében az autóval érkező szülők kényelme, biztonságérzete, elégedettsége van. A hátrányos következményeket a nem autóval érkezők – beleértve az autóból éppen már kiszállt gyerekeket is! – és a környéken lakók viselik a zsúfoltság, a plusz autóforgalom jelentette közlekedés(biztonság)i veszély, a légszennyezés, zaj, összességében a közterület minőségromlásának formájában. További hátránynak tekinthető az élettani hatás: a pedagógusok általában egyetértenek abban, hogy ha a gyerekek valamilyen mozgással (séta, biciklizés) indítják a napot, frissebbek és jobban teljesítenek – az autóval utazóknál ez a hatás elmarad. A maguktól közlekedő gyerekek önállósága, tájékozódási képessége, térérzékelése is jobban fejlődik, mert az őket körülvevő világot sokkal közvetlenebbül érzékelik.

Ez alapján érdemes lenne megfontolni, hogyan lehetne lehetővé, valódi választási lehetőséggé (tehát nem kötelezővé) tenni az aktív, önálló közlekedést a gyerekek számára. De van-e erre igény a részükről?

Milyen adataink vannak a gyerekek igényeiről?

Ha az iskola környezete kapcsán nem csak a személyes benyomásainkra szeretnénk hagyatkozni, meg kell vizsgálnunk a rendelkezésre álló adatokat. A baj az, hogy igazából ilyenek rendezett, jól feldolgozott és publikus formában sem az iskolakörnyéki közlekedés veszélyeiről, sem a légszennyezettségről, sem az iskolai közlekedési szokásokról, igényekről nincsenek.

A hivatalos baleseti statisztikák nem kutathatók bárki számára, nem lehet az adatokban külön szűrni az iskolai érintettségre, és a hivatalos statisztika csak a személyi sérüléses eseteket tartalmazza, az anyagi káros eseteket és a konfliktusokat (majdnem ütközések) nem. Így „gombnyomásra” nem tudjuk lekérdezni, hogy hány gyermek vált közúti baleset áldozatává iskolába menet vagy jövet, azok milyen jellegűek és kimenetelűek voltak.

Az iskolába járási szokásokról az utóbbi időben még nyers adatok sincsenek. Nem tudjuk, hogy az iskolába irányuló forgalomban milyen arányban vannak jelen az egyes közlekedési módok, azaz, hogy mik a szülők közlekedési döntései az iskolába járással kapcsolatban. Teljes mértékben hiányzik továbbá a diákok igényeinek felmérése. Értelemszerűen hiányzik a területi alapú feldolgozás is: az, hogy az egyes településtípusokra, iskolatípusokra stb. milyen közlekedési szokások jellemzőek.

Egy ilyen jellegű felmérést a Közlekedési Minisztérium végeztetett – 1986-ban. A húszezer háztartásra kiterjedő reprezentatív kutatás egyik ábrája településtípusonként, közlekedési módonként mutatja be az iskolába való (és más célú) utazásokat. Akkoriban az oktatási indokú utazások közt az autózás minden településtípusnál 2-3% körüli volt. A kisvárosokban, ahol feltehetően nem volt jó közösségi közlekedés, kb. 20% volt a kerékpározás és kb. 75% a gyaloglás részaránya az iskolával összefüggő összes utazásból. A közepes és nagyvárosokban a közösségi közlekedés aránya 20-40%, és 55-75% a gyaloglás. Nem véletlenül az az X-generáció és a még idősebbek alapélménye, hogy iskolába annak idején szinte mindenki gyalog, busszal, villamossal esetleg biciklivel indult el reggelente.

Dr. Monigl János – dr. Zsirai István / Településfejlesztés, 1986/2. / Arcanum Digitális Tudástár
(színezés: Bereczky Ákos)

Saját kutatásunk: tények és vágyak

A nyolcvanas évekbeli mérés persze ma már legfeljebb érdekességképp vagy referenciaként használható. Hogyan tegyünk szert új adatokra? Ilyen mélységű kutatás mind a baleseti adatokban (így azokról itt most nem is lesz több szó), mind a közlekedési szokások kapcsán jelentős erőforrást igényelne, amely meghaladja a szakmai kíváncsiságunk biztosította kutatási kereteinket. Ezt áthidalandó elvégeztünk egy leegyszerűsített, teljesen anonim és díjmentes (a kutatás során senki nem kapott pénzt, mi sem) vizsgálatot. Ebben a legfontosabb közreműködők maguk az önként résztvevő iskolák és a pedagógusok voltak, akik az általunk megadott kérdésekkel elvégezték minden osztályban a felmérést. Az iskolák elhelyezkedése nem reprezentatív az országra nézve, de részt vettek benne fővárosi (pl. Budapest IV., V., VIII., XVIII.), megyeszékhelyi (pl. Miskolc), járási központ (pl. Oroszlány, Balassagyarmat), agglomerációs (pl. Törökbálint, Fót, Göd, Budaörs) és községi (pl. Harka, Tarján) iskolák. A felmérés keretében az alábbi kérdéseket tettük fel a diákoknak:

  • Egy átlagos napon jellemzően milyen közlekedési módot használva jutsz el az iskolába?
  • Ha szabadon választhatnál (és az összes mód reálisan elérhető lenne számodra), akkor milyen közlekedési módot használva járnál iskolába a legszívesebben?
  • Ugyanarról a településről/kerületből jársz-e iskolába, ahol az iskola is van?

Felmérésünket a 2022-25 között összesen 38 iskola 646 osztályában végeztük el, a megkérdezett diákok száma 14 823 fő volt. (A most kezdődő tanévben is tervezzük folytatni a kutatást, ezért várjuk az iskolák jelentkezését!)

Tényleges és vágyott iskolába járás – Bereczky Ákos / Értékterv Kft.

Néhány eredményt kiemelve:

  • A kisebb gyerekeket hordják autóval a leginkább (az alsós gyerekek 61%-át), ahogy nőnek, egyre önállóbban közlekednek: felső tagozatban a diákok már csak 39%-át, a középiskolások 21%-át viszik autóval (jobb felső ábra, tényleges iskolába járás).
  • Az összes kikérdezettet tekintve az autóval hordott diákok nincsenek többségben (tehát a szüleik sem).
  • Az első öt évfolyamon a gyerekek kb. 70%-a (és az összes megkérdezett 58%-a) gyalog vagy biciklivel akarna járni iskolába. Pont azok a gyerekek szeretnének a leginkább aktívan, önállóan közlekedni, akik ezt nem tehetik meg!
  • Az alsósok 79%-a, a felsősök 76%-a, a középiskolások 49%-a érkezik az iskolával azonos településről (kerületből). Az 5-6. osztály után ez „bezuhan”, a gyerekek kedve jóformán elmegy a gyalogos-biciklis közlekedéstől, és körülbelül 45-50%-uk autóval vagy motorral járna legszívesebben.

Az eredmények alapján tehát azt látjuk, hogy a(z autózó) szülők igénye (tényleges közlekedés) teljesen más, mint a gyermekeiké (vágyott közlekedés). Az általános közlekedéstervezői gyakorlat pedig csak az előbbit veszi figyelembe. Miért? Jó-e az, ha negligáljuk az alsós gyerekek önálló, aktív közlekedésre való vágyát? Hogyan értékeljük azt a fejleményt, hogy idővel elmegy ettől a kedvük?

Még egy “apróság”: az egészség

Ezen a ponton röviden kitérünk az oktatást felügyelő Belügyminisztérium által előírt (20/2012. (VIII.31.) BM rendelet) Netfit felmérésre is. A Netfit négy fittségi profilban kilenc mérés segítségével jellemzi a tanulók állóképességét, erejét, hajlékonyságát és testösszetételét. (Ebben a felmérésben nagyságrendileg öt-hatszázezer diák vesz részt évente, így az eredmények reprezentatívnak tekinthetők.) A nyilvánosan elérhető eredményeikből az alábbi ábrát emelem ki, amely az ún. „aerob fittségre”, vonatkozik. Ezzel a teszttel (ingafutás) az állóképességet lehet mérni. Az ábra azt mutatja, hogy az állóképességi eredmények az életkor előrehaladtával romlanak.

Forrás: Netfit (https://www.netfit.eu/public/riport_ter_orsz.php)

A Netfit adatok és a „vágyott közlekedés” felmérés összehasonlíthatóvá válik, ha a grafikonokat (természetesen változatlan adattartalommal) azonos tájolásba hozzuk. A kettőnek hasonló a lefutása. A gyerekek állóképessége romlik, és a gyerekek kedve, vágya arra, hogy aktívan mozogva menjenek iskolába, szintén romlik (miközben az erre való lehetőségük ugyanakkora vagy növekszik, mert a felsőbb osztályokban ténylegesen egyre többen járnak iskolába önállóan.

Vágyott közlekedés (Értékterv Kft.) és aerob fittség (Netfit adataiból saját szerkesztés)

Még jobb lenne természetesen egy országos felmérés a diákok körében a közlekedési igényeikről, tehát a “vágyott” közlekedésről. Ez akár a KRÉTA rendszeren keresztül is kivitelezhető, majd elemezhető lenne. A saját, fentiekben bemutatott, kisebb léptékű vizsgálatunkkal erre is fel szeretnénk hívni a figyelmet.

Mi következik mindebből?

A felméréssel az a célunk, hogy szakmai és társadalmi párbeszédet indítsunk a témában: mi a helyzet az iskolai közlekedési szokásokkal, az iskolakörnyezet közterületi kialakításával? Kimutattuk, hogy a diákok körülbelül fele nem autóval érkezik reggelente, azaz ha az iskola környéki utcákat 70-90%-ban a kényelmes autózásra rendezzük be, az nagyon sokak számára nem jól használható. Különösen nem, ha még a vágyakat is figyelembe vesszük: az első öt évfolyam diákjainak több, mint kétharmada, az összes megkérdezett körében pedig tízből hat gyerek igényli azt, hogy önállóan, saját erejéből, aktívan mozogva, gyalog, rollerrel, kerékpárral mehessen iskolába.

Két dolgot tehetünk: ha mindezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor nem kell változtatni semmin, minden maradhat a régiben. Ennek várható következménye az autóforgalom további növekedése lesz, mert ahogy bemutattuk, a szokásos intézkedések (sávok, parkolók számának növelése) erre jelentenek “meghívást”. A másik lehetőség, hogy valamilyen módon megpróbáljuk figyelembe venni és kiszolgálni azokat az igényeket, amelyekkel eddig nem törődtünk. Tanulságosak a mostani tanév kezdetén nyilvánosságot kapó, az iskolakörnyezettel kapcsolatos beavatkozások, melyek széles skálán mozognak a gyerekek igényeit, biztonságát előtérbe helyező „iskolautca” illetve BiciBusz és „lábbusz” jellegű megoldásoktól kezdve az inkább a szülők jóformán a tanterem ajtajáig való autózását biztosítani igyekvő kiss&go parkolóépítésig és útszélesítésig. Ezek egymásnak ellentmondó célok, egyszerre nem teljesíthetők.

Természetesen sokan vannak, akiknek valamilyen okból nincs más választásuk, mint az autózás. Javaslataink, tevékenységünk soha nem arra irányul, hogy őket valamilyen más közlekedési mód használatára kényszerítsük, ez szabad, egyéni döntés kell maradjon. Azonban az osztályterem ajtajáig autózás egyéni igényének kiszolgálása egyrészt fizikailag lehetetlen (nem adható meg mindenki számára egyszerre), másrészt az erre való törekvés lerontja a nem autózók számára a közterület minőségét, biztonságát, azaz a közösség számára káros. Az aktív iskolába járás feltételeinek javítása ennek az enyhítésére irányul és mindenki számára is jobban működő iskolakörnyezetet biztosít: kisebb a torlódás, és a picit távolabb kiszálló gyermekük is biztonságban lesz.

Járulékos hatásként ráadásul nem azt a félelem alapú közledési kultúrát adjuk tovább újabb és újabb generációknak, hogy az utca veszélyes; hogy a zebránál hiába van elsőbbsége a gyereknek, mégis neki kell figyelnie arra, hogy egy jogosítvánnyal rendelkező felnőtt megadta-e azt számára; és hogy magára vessen, hogyha nem kapta meg. Alig néhány év múlva sokuknak jogosítványa lesz, nem mindegy, mit tanulnak az iskola kapuja előtti állapotokból.

Az iskolai mobilitás témájában nyújtott szolgáltatásainkról itt tájékozódhat.

Keresse bizalommal az Értékterv Kft. munkatársait!